Ha egyszer egy entitás dühbe gurul… :)

Hol is hagytuk abba legutóbb? Ó igen, a nem túl kedves, és még kevésbé türelmes nőrokonnál, aki allergiás tüneteken keresztül jelezte nekem, hogy szeretne kapcsolatba lépni. A tanfolyam alatt megkértem őt, hogy beszélgessünk inkább később, amikor már a vonaton ülök hazafelé. Ott csendesen, kényelmesen eldiskurálhatunk. Bele is egyezett, szélsebesen távozott, és vitte is magával minden tünetét.

12961621_1098550566878905_36698771320020959_n

Ám ahogy újdonsült entitás tanfolyamos ismerősömmel bandukoltunk az állomás felé, az entitás ismét bejelentkezett. Persze megint hozta magával az eldugult orr érzetét. Ismét kértem őt, hogy legyen egy kis türelemmel, hamarosan indul a vonat, tartom a szavam, a vonatról segítek. (Van még egy olyan nézőpontom, hogy amíg másokkal beszélgetek, addig nem tudok megfelelően figyelni az entitásra is párhuzamosan. Micsoda badarság! Minden, amit ez felhozott, pod poc.)

Ismételt kérésem, és hogy megint elhajtottam őt erős nemtetszést váltott ki, érzékeltem, amint dúlva-fúlva, sértődötten továbbáll. Nagyon sietős volt neki valamiért, a miértre nem kaptam választ. Még szinte fel sem ocsúdtam ebből a mizériából, amikor a pályaudvarra értünk. Elbúcsúztunk, mindenki ment volna a saját vonatához, ha lett volna hova. Az állomáson már állt a bál, a káosz elég magas szinteket ért el. „A ZENGŐ IC 60 percet késik.”  „A Szombathely felől érkező gyorsvonat 85 percet késik.” „A ZENGŐ IC most már 90 percet késik.” Az én vonatom, bár helyből indulna, a látóhatáron sincs. Várunk, várakozunk, a pályaudvar már hangyabolyhoz hasonlít, amikor a hangosbemondó is felmondja a szolgálatot. Csend van. Néha egy-egy rövid időre jön pár hangfoszlány a bemondóból, de semmi értelmes nem hallható.

Ahogy ott kuporgok a kis csomagom mellett, bevillan valami. „Entitás! Ezt az egész felfordulást te csináltad?” „IGEN!”-jött a válasz még mindig dúlva-fúlva. Ott már azért én is egy kissé bosszús voltam, hogy miért is volt erre szükség?! Mindegy, seráfütty, a vonatom végre feltűnt a láthatáron. Jó, hát akkor beszéljünk, lássuk mit akar, aztán mehet Isten hírével. Pár perces tisztítás következett, a végére a hangosbemondó hangja is visszatért.

osztalykirandulas-gerzsoltrain-hu.jpg

Miután távozott, még jó időbe beletelt, amire az okozott felfordulás csillapodni kezdett, és kigördülhettünk az állomásról egy reumás csiga tempójában. Pár kilométer múlva ismét meg is álltunk, mert a rendszer nem bírta lekezelni a feltorlódott vonatokat. Jött a kalauz, hirdette, hogy még 10 percet várakozunk. Jóóóó na, ebből elég…. „Felfordulás teremtés teremtéspontja fordulj. Milyen energia, térűr és tudatosság lehetek, ami átvágja ezt a gordiuszi csomót azonnal?” Az átvágás sikerült, perceken belül elindultunk, és többé-kevésbé normális tempóban haladtunk hazáig. Még a velem szemben ülő, kocsis módjára káromkodó asszonyság is távozott inkább.

Nos, így zajlott a tanfolyam utáni első beszélgetés az entitásokkal, de szerencsére ez a két és fél órás kalamajka sem tántorított vissza. Bár, tulajdonképp az entitások sem hagyják, hogy lazára vegyem a dolgot, és simán elmenjek mellettük, ahogy korábban tettem. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s